FJSE Blog

Segíts, hogy segíthessünk

  • Home / Sporttal Segítünk Blog / Egy világbajnokság margójára

Egy világbajnokság margójára

Ki a jó?
Magyarok!
Ki a jó?
Magyarok!
Ria! Ria! Hungária!

Hangzott több ízben is a Franciaországi Albiban, 2019 október 25-27 között a 24 órás Ultrafutó Világbajnokság különböző helyszínein.

Jó volt magyarnak lenni! És nem csak azért, mert önfeledten kiabáltunk, vagy amit kiabáltunk, hiszen rajtunk, és a magyar ajkú szurkolókon kívül senki sem értette és valószínűleg a „Magyarország” feliratú, nemzeti színű egyenruhánkból sem tudta, hogy melyik ország lányai vagy fiai vagyunk. Hanem azért, mert egy nagyon szimpatikus sportolókból, vezetőkből és kísérőkből álló csapat részének érezhettem magamat.

Az eredményekről már olvashattatok. Bódis Tamás és a Bódis -Csécsei – Halama – Büki kvartett is Világbajnoki második helyezést ért el. Amiről én most megemlékezek, az a kulisszák mögött zajlott.

fotó: Mihalik Norbert

Frázis, hogy a hétköznapi hősök közöttünk élnek, de amikor nap mint nap találkoztunk velük, karnyújtásnyira, vagy még közelebb, az valami egészen elképesztő, felemelő élmény. Így, amikor megéltük, szerintem fel sem fogtuk. Mostanra kezd leülepedni minden.

Tanulni, tapasztalatot gyűjteni utaztam ki párommal, Gajdos Judittal, akinek ezúton is köszönöm, hogy kitart mellettem, elviseli az ezzel a „munkával” járó időbeosztásomat. Arra azonban nem számítottam, hogy azon túl, amiért kiutaztam, hogy mindent láthassak és megtapasztalhassak, még plusz élményekkel fogok gazdagodni, melyek örök emlékek maradnak.

Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy F1 rajongó bemehet a boksz utcába. verseny előtt. Biztos a legtöbb F1 rajongó szívesen tartózkodna verseny közben is bokszokban, de az lehetetlen.

Mi viszont végig ott lehettünk az ultrafutás bokszaiban, azaz frissítő sátraiban, sőt még a tankolásban, azaz a frissítésben is részt vehettünk.

Ott futott el előttünk a világ elitje! A verseny után lett igazán egyértelmű számomra, hogy ezek az érmek, helyezések azért is különösen értékesek, mert akik számítottak azok mind ott voltak.

Az, hogy a szállás minősége tökéletes, hogy a 4000 éves múltú város magával ragadott, (haza is csak azért jöttem, mert EB-t, VB-t szeretnénk/fogunk! (?) rendezni) hogy az élet nyugodt, élhető, csak tovább mélyítette a bennünk kialakuló jó érzéseket.

A szállás és a stadion között főleg gyalog közlekedtünk, sétálva. De egyszer még futottunk is oda-vissza, csak, hogy elmondhassam magamról, hogy kikkel futottam együtt!? Azóta büszkén újságolom mindenkinek, hogy én „nyulaztam” a magyar válogatottnak. Nem tudom eldönteni, hogy megható vagy megtisztelő volt inkább ez a játék, amibe olyan szerényen és alázatosan belementek ezek a nagybetűs SPORTOLÓK.

Számomra felfoghatatlan, hogy itthon miért nem kaptak nagyobb figyelmet sem a VB előtti, sem az azóta eltelt időszakban ezen sportólók, sportvezetők, kísérők, segítők és az eredményeik?! (Azt mondják, nem kell mindent érteni. Pedig én nagyon szeretném! Már kezdem kapizsgálni, és tisztul a kép!) Hiszen olyan egyéni és csapatmunka eredménye a kinti teljesítmény, amiről érdemes kicsit hosszabban írni.

fotó: Mihalik Norbert

Ezek a „hétköznapi” „hősök”,-és itt a hétköznapi helyett mindenki csapja fel saját szókincsének könyvét és keresse ki belőle a legnagyobb elismerést jelentő szót és cserélje ki a hétköznapit azzal- félprofik és vérprofik.

Kivétel nélkül mindegyik dolgozik, és a munka mellett készül fel a versenyekre. Ezt úgy érdemes elképzelni, mint ha az aktuális VB második Horváth labdarúgó válogatott tagjai munka mellett-előtte, közben, utána- készültek volna fel a megmérettetésre. Nem, inkább ne képzeljétek el, mert ez szerintem elképzelhetetlen.

Márpedig a Magyar Ultrafutó válogatott tagjai ezt tették!

Vagy ha mondjuk a kézilabda VB-n-akár férfi, akár női- úgy lesz 2. egy csapat, hogy csak 7-7 emberrel állnak ki!

A többi hasonlatomat le sem írom, mert építeni szeretnék, nem rombolni. Inkább azon dolgozunk az elkövetkezendő években, hogy méltó módon lehessen megköszönni ezeknek a sportembereknek azt, a dicsőséget, amit Magyarországnak szereztek, és amelyet egyelőre külföldön jobban értékelnek, mint itthon. Értük -is- érdemes dolgozni!

Egytől egyik kedves emberek. Megszerettem Őket, és akit megszeretek, azt rendre névvel látom el.

Úgynevezett ragadvány névvel, ami nekem valahol memóriafogas is Velük kapcsolatban, amit Ők is most olvashatnak elsőre. Eddig nem mondtam Nekik.

Lehet találgatni, Who is Who?!:)

  • „Albatrosz”
  • „Filantróp”
  • „Pillangó kiasszony”
  • „Gumikacsa”
  • „Lézer”
  • „ Forest Gump”
  • „ Amazon”
fotó: Kisgyörgy Mónika

Aki elsőnek leírja a hibátlan, helyes megfejtést, annak jutalma egy 10.000 Ft értékű egyesületi technikai futó póló! (Amennyiben nem lesz helyes megfejtés- esélyes! – akkor a tippelők közt sorsolom ki a póló nyertesét!) A tippeket november 15-ig várom, utána lehull a lepel!)

Köszönöm az együtt töltött napokat, köszönöm az élményeket!

Végezetül néhány városnév, ahol szívesen találkoznék Velük újra: Zsámbék 2020, Verona 2020 ősze, Temesvár 2021

Rábits Péter

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian